Leírás
„Elharapta a nyelvét, ugrott fel Anyuka, csupa vér, gyere, menjünk. Körénk fut mindenki. Jaj, tiszteletes asszony, mit segítsünk, jaj, a drága gyermek, jaj. Anyuka gyorsan egy szalvétát tesz a nagytesóm szája elé, aki megállás nélkül ordít, és elindulunk haza. Apuka mindig annyit ivott, hogy ne tántorogjon, és még haza tudjon menni. Soha nem kellett sehonnan hazacipelni, vagy legalábbis mi olyankor nem voltunk ott. Most is sikerül elindulnia. És végig az úton veszekszik, szidja Anyukát. Nekünk mindig bandában kell járni, velünk mindig történik valami. Ezekkel mindig csak a baj van. Te meg mindig ezeket a seszínű ruhákat hordod, nem is fested magad rendesen. Más felesége olyan, mint egy pillangó, nevetnek, táncolnak, te meg így nézel ki, mint egy semmi. Miért nem lehet egyszer egy rendeset mulatni veled? Nem csak a munkából áll az élet.”
